grgrgr999

 Tegnap új lakótársat kaptam. Egy orosz lány, aki mégsem az. Valamilyen kimondhatatlan kisebbséghez tartozik, akik főleg Moszkvától kelet élnek, pár száz km-re a fővárostól. Az ELTE-re jár magyar szakra, egész jól beszél más most magyarul, tényleg figyelemre méltó, hogy milyen rövid idő alatt megtanulta a nem éppen könnyű nyelvünket. Persze rögtön a vodkára terelődött a szó, 24 éves létére egyetlen egyszer ivott igazi orosz vodkát, két napig volt utána másnapos egyetlen felestől, soha többé nem is akar inni belőle :D de megígérte, hogy majd hoz kóstolót, ha haza megy. this is a begining of a very good friendship :D

elgondolkodtatott, hogy mi vezet rá valakit, hogy magyarul tanuljon. Mondta, hogy ő úgy érkezett Magyarországra, hogy még soha korábban nem járt itt, nem ismerte akkor még a nyelvet sem, egyszerűen csak érdekelte. az is különösen érdekes, hogy tanulás közben először lefordítja a magyar szöveget oroszra és onnan a saját anyanyelvére, aminek valami más, kimondhatatlan neve van. ergo, amíg én egy mondatot fél óra alatt a fejembe vések, addig ő 3 nyelven feldolgozza és megtanulja. bámulatos. 

Nem hittem volna, hogy blogírásba kezdek, tényleg nem az én világom, mégis találtam egy olyan témát, ami erre késztetett. A Kitekintőn olvastam a bevándorlókkal kapcsolatos cikkeket és elbeszélgettünk róluk az esti borozás közben a barátaimmal. Persze jól összevesztünk.

Elegem van az olyan emberekből, akik azt hajtogatják, hogy Magyarország a magyaroké és mindenki más menjen haza és hogy az európaiak magasabb rendűek. Vannak török barátnőim és meg kell hogy mondjam, náluk vendégszeretőbb emberekkel ritkán találkoztam. Amikor egy kisebb iszogatós estére hívtak át (amiből persze nagyobb iszogatós este lett :D), történt egy kis baleset az egyik üveg fütyülőssel, szerettem volna feltörölni, mivel mi öntöttük ki, a török lányok egyszerre ugrottak fel, hogy azonnal tegyem le a rongyot, én itt vendég vagyok, nehogy nekiálljak takarítani. Szinte felháborodtak a gondolattól, hogy egy vendég takarítson az ő lakásukban. Ráadásul még főztek is nekünk, direkt a fiúk kivánsága szerint, meghívtak családi programokra, bemutatták a szüleiket és még Isztambulba is meghívtak minket. Sokkal nyitottabbak és vendégszeretőbbek, mint a magyar ismerőseim nagy hányada. Sokat tanulhatnánk tőlük. Mesélték, hogy náluk otthon, ha felszállnak az emberek a tömött buszra, a mellettük állónak adják oda a pénzt hogy küldjék előre a sofőrhöz, hogy adjon egy jegyet. És soha nem volt még rá példa, hogy nem kapták volna meg a jegyet és a visszajáró pénzt. Megnéznék egy hasonló jelenetet a gyorshetesen...

Egyetemen is sok külföldivel találkozom, néha nem is értem, miért jönnek Magyarországra. Pont hétvégén beszélgettem egy angol csajjal egy buliban, azt mondta ez a negyedik alkalom, hogy Magyarországon jár, meg is kérdeztem tőle, hogy miért. Mondta hogy az emberek nem túl kedvesek, de meg lehet találni azt a környezetet, amelyik jobban elfogadja a külföldieket, ő azt mondta, hogy a huszonévesek ebből a szempontból elég jó társaság. Ez megmagyarázza, hogy miért jönnek hozzánk egyetemre, azt már kevésbé, hogy miért maradnak a diploma megszerzése után. De én továbbra is úgy gondolom, hogy sokat tanulhatunk tőlük mi is, gazdagabb lesz velük a kultúránk, még ha egyesek nem is látnak tovább a turulmadárnál és az árpádsávos zászlónál.

további véleményeket olvashatsz a Bevándorlók – Mellettünk blogon” http://mellettunk.blog.hu